Nagyhalál előre 1.

A bohóc nekifut – a zenekar tust húz, a dob pereg, a néző szeme kimered – majd gyönyörű ívben tökön rúgja magát. Amúgy páros lábbal.

Talán még kacagna is az ember, ha az az izé nem az övé lenne. Mert az övével teszik, tették ezt. Ez egy kollektíva elleni tökönrúgás (volt).

Szeretem a baromságokat, mert mélyen elgondolkodtat, hogy miképp jutnak el emberek az ötlettől a megvalósításig.

Történetesen a Hatalmas Műfüves pályáról van szó.

Mint ismeretes, egy kósza ötlettől vezérelve a Képviselő Testület rendes ülésén hirtelen a Városatyák orra alá dugtak egy pársoros levelet meg egy Móricka-rajzot, hogy azonnal de gyorsan szavazzák meg a volt iskola területén építendő Legnagyobb Műfüves Pályát.

Már akkor kicsit belógott az épület a pályára úgy 5-6 métert. Nem gond, úgyis le kell bontani az épületet, mert elavult (???). Azért ez valahol ciki volt, ezért jött az újabb ötlet: el kell fordítani a pályát 90 fokkal, így már teljesen útban van az épület, tehát létjogosultságot nyert az épület elbontása.

Nagy csinnadrattával megkezdődött a bontás, minden résztvevőnek dagadt a keble, hogy ilyen profik, meg olyan profik (ami valahol igaz is), tv, rádió, frizsider harsogta, hogy milyen jól jár a város ennek a létesítménynek a megszűnésével.

Befejeződött a bontás. Aztán nagy csend.

Mint kiderült ide hívták a pályaépítőt, hogy „mi kurva jók voltunk, itt a terület a pályaépítéshez”.

Mint már korábban leírtam a területen szintkülönbség van.

Nem kicsi, nagy!

Kb. 2 méter.

Elképzelem az érintettek párbeszédét:

-          - Jó napot kívánok! Hát szóval mi nagyon faszán elbontottuk innen ezt a kócerájt, nagyon környezettudatosan és szelektíven, szép simára gyalultuk az alatta lévő földet, úgy hogy most már maguk jönnek! Mert hát megállapodtunk ugyi?

A pályaépítő arca megnyúlik, és csak nyúlik, nyúlik, míg végre ki tudja préselni magából az alábbi szavakat:

-         -  Jó napot kívánok én is! Valóban van közöttünk egy megállapodás, de az nem alpinista futballpályáról szól!

-         -  Mér’, há’ nem az van benne, hogy az alépítményi munkát is maguk csinájják?

-          - De, igen. Csakhogy ez nem alépítményi munka, hanem tereprendezés. Csinálják meg a terepet úgy, hogy 10 cm-nél több ne legyen a felület síkjában, oszt akkor szóljanak! A viszont látásra!

Ez elég szarul eshetett.

Gondolom, megint jött a vakaródzás alul-felül, hogy „mibül lesz a lúszerszám?”

Mert hát ehhez pénz kell, mégpedig sok.

Elképzelem, ahogy megindult a futkosás, hogy valaki adjon már pénzt ehhez a munkához, mert nem lehet ekkora lebőgést elviselni! Talán még a Műfüves Pályák Atyjához is elzarándokoltak, hogy dobja már meg a projektet egy kis apróval!

Jöttek az alantas ötletek, hogy csináljunk kisebb pályát, az elférne az iskola helyén, meg hogy rakjuk át másik helyre a nagypályát, de a döntés továbbra is arról szólt, hogy kerül, amibe kerül, a pálya itt lesz és punktum!

A hivatalos kommunikáció szerint az MLSZ 10 millió forinttal hozzájárult a terep-előkészítő munkákhoz.

Rendben. De honnan lesz a többi. Mert történt egy kis változás.

A pálya vissza lett fordítva az eredeti helyére. Vagyis mégsem kellett volna elbontani az egész iskolaépületet, csak azt az 5-6 métert (vagy még annyit sem, mert egy picit zsugorodtak a pálya méretei)

Szóval a be-, vagy visszaforgatás eredménye képen az összes közművet (víz, villany, csapadék- és szennyvíz, távhő) ki kellett váltani, tehát olyan, mintha újat építenénk, csak még el kell bontani a régit is.

Ez nem 10 millió.

Jóval több.

Na most az a kérdés, hogy ez honnan lesz?

Ja, igen: a cím.

Középiskolai testnevelő tanáromtól hallottam a történetet:

A Testnevelési Főiskolára felvételezőknek be kellett mutatni valami egyedi produkciót.

Volt ott minden: távolba nézés, fejenállásban szökdelés stb.

Az egyik jelentkező – szép szál, pirospozsgás falusi gyerek – megállt a felvételi bizottság előtt, majd csak ennyit mondott: -Nagyhalál hátra!

A bizottság tagjai összenéznek, majd kíváncsian várták a produkciót.

A srác helyből felugorva, vízszintes pozícióba helyezte magát, majd nyújtott testtel a parkettára zuhant.

A bizottság döbbenten nézte a történteket.

A fiú feltápászkodott, kihúzta magát majd ezt kiáltotta: - most ugyan ez előre!