Érdekes világban élünk.
Itthon biztosan.
Egyre kevésbé számít, ki milyen tudással, képzettséggel
rendelkezik, netalán milyen tapasztalatokkal rendelkezik.
Egyáltalán nem számít, hogy átlépte-e a Megye határát, mint
Zsákos Frodó, vagy csak kis kuckójából csipegetve szedte fel az információkat,
amelyet mint mély élettapasztalat és bölcsesség próbál környezetével elhitetni.
Furcsa világban élünk.
Ma már csak a kapcsolatok élnek. Ki kinek a kije, rokon,
barát, együtt rúgták a bőrt, együtt őrizték a libát, stb.
A tudás már nem számít.
Ezt már állami szinten is deklarálták a „képesítési
követelmények ésszerű csökkentéséről” szóló Kormányhatározatban.
Innentől kezdve megengedett a dilettantizmus, a hozzá nem
értés. Amikor pedig valamit „elq…tunk” (-tak!) akkor jön a maszatolás: „ja, nekem nincs is olyan végzettségem, én ezt
nem tanultam, és különben is ott sem voltam, elhatárolódom” jól bevált
szlogenek, ha valami rosszul sül el.
Mindezt persze tisztességes honoráriumért.
Mert a hülyeséget még meg is fizetik!
Amikor pedig beüt a ménkő, akkor odasomfordálunk ahhoz, aki ért
hozzá.
Mert ezt tanulta.
Mert ért hozzá.
Mert már a Megyén kívül is tapasztalatot szerzett.
Na és természetesen díjmentesen!
A szakértőt akkor találják meg, amikor már nagy szar van,
vagy azonnal de gyorsan kell valami.
majd miután segített ….. csend.
Nem beszélünk róla.
Nem kérdezzük meg, hogy tartozunk-e valamivel?
Hogy ő is pénzből él? Ugyan már!
Olyankor a „tudod hogy van ez, nincs erre pénzünk, ugye
megérted, mi is önzetlenül csináljuk” sablon szövegek hangzanak el
rezzenéstelen arccal.
Igen, megérti. Egyszer, kétszer, háromszor. De sokadszor már
nem!
Mivel nagyon jól tudja, hogy arra illetéktelen(ek) azért,
amit ő megcsinál(t), kitalál(t), megold(ott) már felmarkoltá(k) a lét és
páholyból figyelik az eseményeket!
Talán még megérem (milyen optimista vagyok!) hogy az „I Have
a Dream” és a „Merjünk nagyot álmodni” kőbevésett gondolatok egyszer értelmet
nyernek:
minden a helyére kerül. Mindenki azzal foglalkozik, amihez
ért:
Suszter a kaptafánál, hentes a bárdnál, kőműves a
serpenyőnél, tollforgató az írásnál!
Egyszer talán eljutunk odáig, hogy szakembereket vonunk be a gazdálkodási kérdésekbe, a szociális ügyekbe, a városfejlesztési problémák
kezelésébe.
Vagy rosszul látom a témát?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése