Nézem, hallgatom a városi tv
stúdióbeszélgetését.
Repkednek a számok, kicsik,
nagyok, milliók, milliárdok. Már ez sem teljesen tiszta. Már mint nem a számok,
azok racionálisak, csak a mögöttük lévő tartalom, na az nem.
Elérkezünk a kínosnak szánt
részhez: mit jelenthetett a polgármester úr azon kijelentése, hogy a
továbbiakban képviselők ne keverjék bele a vállalkozásukat városi megrendelésekbe?
Alpolgármester úr rögvest
tisztázza, hogy első sorban az ő vállalkozására gondolt a város első számú
embere, mivel az ő cége IS rendszeres italbeszállítója a Hivatalnak.
Na itt álljunk meg egy
pillanatra: nem a Polgármesteri Hivatal számára vásárolják a különböző italokat,
hanem reprezentációs célra. Mert ugye senki nem gondolja, hogy a hatósági
osztály, a gyámügy vagy az adócsoport számára történnek ezek a beszerzések?
(dolgozók számára a munkáltató biztosíthat ásványvizet, teát, kávét, ez hozzá
tartozik a tisztánlátáshoz)
No mindegy, de lássuk a
számokat: a nyilatkozatban elhangzik, hogy átlagban havi 80.000,-Ft volt EGY
helyről a megrendelés, mely a teljes megrendelési állomány 1/3-a (egyharmada!).
Egyszerű matematikai alapművelettel
kiszámítható, hogy ez kb. 240.000,-Ft azaz kettőszáznegyvenezer forint havonta.
Mi van?
Éves szinten – tovább matekozva –
ez 2.880.000,-Ft azaz kettőmillió-nyolcszáznyolcvanezer forint. (kerekítve biztos meg lesz a 3 milla)
Most már tényleg mi van?
Amennyiben 100,-Ft-tal számolunk
egy palack ásványvizet (és ez 1,5 liter) akkor ez azt jelenti, hogy egy évben
28.800 palack ásványvíznyi mennyiség kerül kifizetésre. (264 munkanappal
számolva ez napi 110 palackot jelent)
…és ugye első sorban nem vízről
van szó.
Ennyire jól állunk?
Valóban ilyen jól teljesít a
város, hogy reprezentációs keretből csak italra 3 millió forintot minden
további nélkül el lehessen költeni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése